magáért beszél

Hívő, feminista, queer kulturális blog

Hívő, feminista, queer kulturális blog

בסוף

(In The End)

2023. március 15. - tuszki

how-many-ounces-in-4-cups.jpeg

 

בסוף

(In The End)

 

increase

decrease

grow

degrow

add

multiply

less light!

more light!

 

Starting from the unformed and void,

the measuring cups

of the godhead, a glutton for work

were put aside.

 

Godself trying to figure out

the recipe they once found in one of the drawers

but since then forgot

 

Remembering the old song their grandma used to sing:

How the winds are laughing!

They laugh with all their might.

 

Maybe the key to the recipe is not separating the yolk from the white?

As you would suppose?

Tzim-tzum! Their grandma also used to say

(Back then everything was easier…but grandma withdrew. You just need to exhale!)

But Godself never had any idea what that meant.

 

Finding the rhythm again,

Heating the oven,

Forming and molding,

Watch them expand!

 

In the end,

some turn out wild,

some are wingy,

others are creepy,

But they are all living creatures.

B’tzelem safta.

 

Törmelékek

„Kortárs filozófiai problémák”: Szé/á/ljegyzetek Walter Benjamin történelemfogalmához

 

tractors-scrap-rots-tractor-old-retired-420159.jpg

(IV) Az osztályharcban jelen levő „finom” és „spirituális” harcok Benjamin szerint bizakodóak, bátrak, humorosak, furfangosak, tántoríthatatlanok és kitartóak. A spontaneitás mellett a hackre és a flash mobra is a humor és a furfang jellemző. A queer pedig felforgat és megakaszt. A győztes attitűdjével és a leuraló T-teológiákkal (totalitárius teológiák) szemben ezeknek az ellenálló, vagy szembenálló taktikáknak a hatása „a távoli időkig ér”. „Sohasem szűnnek meg újra és újra kérdésessé tenni minden egyes győzelmet, amelyet valaha arattak a hatalmasok.” Ezért nem szabad alábecsülni ezeket a taktikákat, és ezért nem szabad a baloldalból kihagyni a spiritualitást sem. Benjaminnál a virágok a nap felé fordulva várakoznak a változásra (nem a haladásra vagy progresszióra!). Ez talán hasonló ahhoz, mint amit Weil figyelemnek nevez. „Belső esdeklés”, és nem izomgörcs. Ez a figyelem egyet jelent az imádsággal. Nem túlságos igyekezet, hanem tárgytalan figyelem. Hajlandóság.

 (V) Rendes posztmodernként Benjamin szövege kapcsán itt, és máshol is felmerül bennem: mi (ki) az „igazi”? „A múlt igazi képe elsuhan előttünk”. Az Ex33,19-ben és 22-ben Mózesnek megígéri I.ten, hogy „felvonultatja dicsőségét”, hogy elvonul/elsuhan előtte. Nem csak a múlt, de I.ten is megfoghatatlan és utolérhetetlen. Csak egy színen elsuhanó, tovatűnő, áthaladó (עָבַר ), távozó (vagy érkező), fluid jelenség.[1] „Felvillanó kép”, rést üt. Hiányát, az űrt, ami távozása után maradt, kifejezi a pont az I.tenben. Ezért lehetetlen kimondani.[2] Amiről, vagy akiről Weil így ír: „A transzcendensre vonatkozó tapasztalat. Ellentmondásosnak látszik, de erre a tapasztalatra nem lehet másképpen szert tenni, csak valami érintés által. Saját képességeink maguktól nem tudják felépíteni.” Weil inverze Benjamin: amit előbbi istenhagyó erőnek hív, utóbbi (gyenge) messiási erőnek.

(VI) Hatalmunkba keríteni egy emléket? Proust éppen ennek ága-bogával, szerteágazó lehetetlenségével küzd. Rögzíteni egy képet a múltból hasonlóan lehetetlen vállalkozásnak tűnik a szétszóródott (disszemináció) törmelékeken. Mikor Mózesnek megjelent – vagy nem jelent meg, csak ígérte magát – Isten, akkor vajon a veszély pillanata volt? Igen. Felmerült a veszélye annak, hogy Isten végleg távol marad, és nem kíséri el népét a szabadság felé vezető úton. Ezért könyörög neki Mózes. És ha az orcáját már nem is (előzőleg láthatta), de a hátát mutatja az Örökkévaló. A hagyomány tartalmát kisajátítja az uralkodó osztály, és konformmá teszi. Ez történik most a „nemzet”, a „kereszténység” fogalmaival. Pedig a magyarság nem konform, ahogy a nem is non-konform – nem leegyszerűsíthető és megragadható egy dimenzióban. A magyar népzene rétegei, a magyar nyelv rétegei, a társadalmi és biológiai nem… mi számít nőiesnek, mi számít férfiasnak…

(VII) A „névtelen kortársak robotja” – a láthatatlan munka. Ki rekesztődik ki a kánonból, kinek a kánonját olvasom? A kulturális javak mindig a barbárság termékei – mert létrejöttükhöz mindig eltaposnak valakit és valakiket a győztesek. Es az a valaki vagy valakik nem tudnak szólni. Hangtalanok. „Nincs olyan dokumentuma a kultúrának, amely ne volna egyben a barbárságnak is dokumentuma.” Éppen ezért: érnek-e valamit a szobordöntések?

(VIII) Ha azt mondjuk: „a mi feladatunk: kiváltani az igazi rendkívüli állapotot”, akkor nem gondolunk-e túl sokat magunkról? Mint mikor rögzíteni akarjuk a rögzíthetetlent, kimerevíteni a kimerevíthetetlent. „A fasizmus esélye nem utolsósorban azon alapul, hogy ellenfelei a haladásnak a nevében szállnak szembe vele.” Ez igaz. Ha elkezdünk „felvilágosultak”, „haladók”, és „progresszívek” lenni. Ahogy nincs „fenntartható fejlődés” ,[3] úgy nincs tisztán „progresszív vallás” sem.

(X) „Amikor a politikusok, kikben a fasizmus ellenfelei reménykedtek, a földön hevernek és vereségüket ügyük elárulásával súlyosbítják”. Erről Setét Jenő kritikája jut eszembe, aki a Partizán műsorában szóvá tette az ellenzéki összefogás kapcsán: amit kézhez kapunk, az egy értékmentes, kivonatolt politika. Mikor a politikusok elárulják az ügyet.

(XI) A konformizmus, amivé komplex szavak szelídülnek, vagy amivé silányítják őket. Kiüresednek, kisajátítják őket (reclaim them!). Vagy káprázattá, illúzióvá lesznek. Elrugaszkodott hatalmasok: csilivili építményeket varázsolnak, bábeli tornyokat, betondzsungeleket, fák és más élőlények élete árán.

(0) Hogyan álljunk a hagyomány(ok)hoz, a történelemhez? Ez a kérdés feszít egy vallási hagyomány bejáratánál nézelődve. Ez a kérdés feszít a holokauszt nemzetközi emléknapján. A múltat nem lehet, és nem is kell eltörölni (cancel culture), a szövegeket nem szabad kidobni. A hagyományok és a múlt, a történelem terhei. Az éles szilánkok. Ahogy itt vannak a pozitív élmények is, a szöveg szépségei, rímei, parallelizmusai.

Nem érdemes abba a hibába sem esni, hogy „majd én megváltoztatok mindent, megmentem az egész világot”. Ez téves uralom, hiszen ismét a győztesekről, a felülkerekedésről, az egóról szól. Benjamin szerint ez az „áldozatkészség”, a mártíromság, vagy akár altruizmus túlzása. Ahogy a gyűlöletet, úgy az áldozatkészséget is a „leigázott ősök képe táplálja”. Az erő politikájában, amely erőtérben Magyarország hét törvénye[4] közt szerepel, hogy „az igazság erő nélkül keveset ér”, és „minden mérkőzés addig tart, amíg meg nem nyerjük”, egyszerűen ki kell lépni a mérkőzésből. Mert megint a győztesek, az uralomra törők körforgásában vagyunk, és nem „a felszabadult unokák” eszményét követtük, a messiási hajtóerőt.

Nem tévesztjük-e el az utat, mikor „új naptárt” akarunk? Benjamin az idő kapcsán megemlékezést és ünnepnapokat említ. Az ünnep az elkülönítésről szól. Megakasztás lehet, cezúra. De nem hermetikus. Csak a hétköznapokkal együtt létezik. A szombatot el kell búcsúztatni, el kell engedni és beleereszkedni a hétköznapokba. Az új naptár első napja Benjamin szerint „időbeli útlevágás a történelemben”. Egy kimerevített kairosz-pillanat, a Most. Szerencsére Benjamin sem felejtkezik meg arról, hogy ez a momentum is konstelláció. Heterogén.

(XIII) Tévút a dogmaként fellépő haladáseszmény, ami nem igazodik a valósághoz, és annak komplexitásához. A haladás nem végeérhetetlen, amiképp „ha valaki azt hiszi, hogy egy véges világban létezhet végtelen növekedés, annak vagy elment az esze, vagy közgazdász”.

(XVI) „Átszakítani a történelem kontinuumát” nem szeretnénk-e megint túl sokat? Macsóként uralni valamit, aminek nem vagyunk ura? Ez nem éppen az a győztes virtus, ami ellen síkra szállunk?

(XVII) „A gondolkodást nemcsak a gondolatok mozgása teszi, hanem megakadásuk is.” Ahogy a nyelvészetben a hiba elvezet és útbaigazít minket az általános mintázathoz – ld. pl. afáziások. Talán ezért sem érdemes kidobni az elrontott tekercseket, akár rajtuk van az Örökkévaló neve, akár nem. A botlás megakaszt. A megakasztás, a sokk után egy monád kristályosodik ki. Leibnitz nyomain haladva a monád anyagtalan, lélekszerű entitás, térbeli kiterjedés nélkül, ugyanakkor dinamikus. Ezt nem szabad elfelejteni a kimerevített Most-pillanatoknál sem.  Ahogy Saussure-nél a parole szin-krónia: ott rejlik benne megannyi változás, fluiditás, hatóerők.

(XVIII) (A 90. zsoltár dallamára) Az időt besűríteni, összefoglalni pont ugyanolyan lehetetlen, és túlságosan is nagy ívű vállalkozás, mint I.tent megfogni. Benjamin ezzel tisztában van – a paradoxont oximoronná sűríti, mikor a Mostot roppant rövidítésnek nevezi. A történelemnek töredékei és törmelékei, romjai vannak. A Szentélyt többször lerombolták: újra és újra felépült. Újra és újra lehet Rá, és a felmenetelre vágyakozni. Ez a messiási vágy, a figyelem, az ima, amit kelet felé fordulva mondunk el. Vágyakozás egy új kezdetre, a felszabadulásra. A hagyományra, a romokra az emlékezés köveit helyezni, és újra elindulni. Mózes imája az idő súlya alatt: vágyakozás menedékre a szenvedésben.

„Uram, te lettél a mi menedékünk

nemzedékről nemzedékre.

Te visszatéríted az embert a porba,

azt mondod: »Térjetek oda vissza, emberek fiai.«

Hiszen szemed előtt ezer esztendő olyan,

mint az eltűnt tegnapi nap,

vagy mint egy őrváltásnyi idő éjszaka.

Elenyészünk ugyanis neheztelésed miatt,

rettegjük haragod.

..

Fordulj meg, Uram, végre valahára,

légy irgalmas szolgáidhoz.

Örvendeztess minket annyi napig, mint amennyin megaláztál minket,

s annyi évig, mint amennyin nyomorúságot láttunk.

Nyilvánuljon meg műved szolgáidon

és dicsőséged az ő fiaikon.

Derüljön ránk a mi Urunk, Istenünk fényessége,

kezünk munkáját erősítsd meg,

és áldd meg kezünk munkáját!”

 

És bár a függelékben Benjamin a zsidókról múlt időben beszél, én (kipontozva) nyitva hagyom a mondatot: „A jövő minden pillanata a kiskapu (…) ahol beléphet a Messiás.” A vágy, a gyenge messiási erő, a kiskapu, egy kimerevített Most: mint mikor a Szombat Menyasszonyának nyitva hagyjuk az ajtót.

 

FELHASZNÁLT IRODALOM

Walter Benjamin: Angelus Novus: Értekezések, kísérletek, bírálatok. Magyar Helikon, 1980.

https://szentiras.hu/KNB/Zsolt90

Marcella Althaus-Reid: The Queer God, Routledge, 2003.

Simone Weil: Jegyzetfüzet. Új Ember, 2003.

Jean-Michel Maulpoix: Kékversek. Typotex, 2008.

Serge Latouche: A Nemnövekedés diszkrét bája. Savaria University Press, 2011.

 

[1] teológia szakdolgozatom egy altémája a queer I.ten a queer „bekategorizálhatatlan” jelentésében

[2] „Hogy megpróbáljuk magunkhoz szorítani a nappalt. Ujjbegyünkkel kísérjük, ameddig csak tudjuk, az idő múlását.”

[3]„Be kell látnunk, hogy már most bőven hitelből gazdálkodunk.” A Nemnövekedés diszkrét bája c. könyv választ keres arra: van-e, és ha igen, miért van szükség nemnövekedés-pártra? Egy világméretű ökológiai katasztrófa esetén könnyen elképzelhető egy önkényuralmi rendszer drákói intézkedésekkel, és az ökológiai gondolat könnyen integrálható neofasiszta ideológiába – idézi a válaszhoz Castoriadis-t a szerző. Ennek ellenpontjaként a nemnövekedés demokratikus mozgalomként a konviviális utópia vonzerejét és a változtatás kényszerét ötvözve el tudna jutni az ökológiai demokráciáig. Erre, és az ökológiai gondolat egy radikális és demokratikus politikai programba való beillesztésére éppen azért van szükség Castoriadis szerint, mivel „a társadalom jelenlegi értékeit és irányultságát kétségbe vonó program elválaszthatatlan annak a <<fejlődés>>-központú szellemiségnek a kritikájától, ami a jelenlegi életkörülményeinket meghatározza.”

[4] A noahita törvények, a tízparancsolat: Bibóé, vagy az „eredeti” hova tűnt?

 

Gyárfás Judit írása

Paraphrase #30: The Journey

A roller coaster ride with Shekinah-Ruah: from the Pits to the Great Mountains

„I just wanna talk to You now

This is for the One

You kept me alive

And so I thank You

….

Two tabs of stone, I'm alone while these fans keep circling

Over the land like helicopter blades, I crave some breeze

Will you wait, wait for me, please?

Forty days and forty nights, but I can't stand much more

I walk with a limp, with a wound that bleeds

….

I had the dream, time to leave the doubt

Multicolored coat with blood on my sleeves

..

A rainbow-colored cry from the end to the start

Phantoms and ghosts, raise your glass and make a toast

This is for the One

שהחינו

הקדוש ברוך הוא

What we been through

Me and you”

(Matisyahu: Reservoir)

 

 

„In the evening, crying…

but in the morning- song!”

I know this is how the psalm goes -

but I was never a morning person and could not understand those who could sing in the morning with joy, especially without drinking their first coffee.

But you know what is special? That I found my Jewishness so „late” and now I feel like Ellen DeGeneres in the sitcom „Ellen” - just in the process of coming out, telling her dream to the therapist: that she hears the word „lesbian” everywhere in the grocery store and everything seems to be about that, all at once.

Right now, I feel like everything makes sense which didn’t before and I can happily embrace my ambivalences (“Guard the stillness, guard the weeping,
And above all, guard this song.”)
and somehow I am not „strange” somewhere, or somehow finally not everything is the opposite way around!

Yet, this still seems to be opposite with me about the mornings and the nights.

What if we change the spelling and say: but in the mourning – song?

Could I identify with that?

No, I must say that when I was mourning, which for me, meant the pits of depression and the chosen well of chosen loneliness (I did not want to get out of the psychiatric ward because even there it was better than at home that time): I could not sing at all. I could not do anything at all, just sleep and read.

So how did You “pull me up” and how did You heal me, save me when I did not cry for help, I did not cry for you, I did not speak at all, let alone to You?

When I was just silent and wanted to sink deep into the pit and be left alone. I did not want to be healed at all, I wanted to stay sick, I loved the stigma of it.

How could I, once again, hear Your voice? I guess because Your Ratzon sounds for a “lifetime”, as the psalmist says and experiences.

You literally „brought me, body and spirit, up from Sheol” to where I longed for and tried to stay at that time. „You have kept me alive.” This is for the One. Thank you.

Confession

psalm paraphrase#26

 

I'm just a simple man trying

to make my way in the universe!

 

Take my hand,

take my whole life, too

’cuz I can’t help

falling in…

I have told you a hundred million times,

I have nothing to do with this,

it was not my fault

 

You rise every morning

Wondering what in the world will the world bring today

Will it bring you joy or will it take it away

And every step you take is guided by

The love of the light on the land and the blackbird's cry

 

I'm just a simple man

Okay, when I was young I did a couple of foolish things,

and I did stay in the company of wrong people,

but that was a very long time ago,

and since then I have grown up.

Rescue me, save me, redeem me from bad company

who sometimes feel entitled to start over from where we stopped at seventeen!

My feet stand on level ground,

and I love your company

and I love staying over At Your House.

 

You will walk in good company

I love the best of you

You love the best of me

Though it is not always easy

Lovely, lonely

We will walk in good company

The shepherd upright and flowing

 

מַה טֹּבוּ אֹהָלֶיךָ, יַעֲקֹב; מִשְׁכְּנֹתֶיךָ, יִשְׂרָאֵל

Optikai

„Optikai csalódás” –

úgy láttam, hogy pont ott

töröd meg a Fényt,

ahol én –

imagined Dei.

„Ez nem szerelem” –

csak verem: בור

מִצְרַיִם                                                            

szolgaság.

Ha kijövök, nélküled.

 

Lencse Szivárvány Fénytörés - Ingyenes fotó a Pixabay-en                                                                      

Búcsú a nyártól

Búcsú a nyártól, és még sok minden mástól. 

"I kissed the sky
To send a bluer letter
That girl, makes me wanna be
A better man
Yeah and should she see fit
Gonna treat her like a real man can
She's fearless, she's free
Oh she is a real live-wire
And that girl
She's got me feeling so much better
Hmmm, should trade all the money in the world, eh
Just to see this girl smile
All the while she'll make you
Feel so much better
...
And you'll either love me
Or you'll hate me
'Cause I can see you got
No time for the in-between"

20210814_173924.jpg

Of Judit from Hungary. A psalm. With Pride.

(paraphrase #24)

 

 images.jpg

                                                                                                                       „Lift up your heads, you gates;

be lifted up, you ancient doors”

 

- Who may ascend the Mountain? Who may stand at המקום, the Holy Place?

- The one who has clean hands and a pure heart.

- Who has clean hands and a pure heart?

- Blessing and vindication from the One,

  from God the Savior.

  To the generation who seek אֶחָד,

  who seek Their Face.

- We seek but no matter the seeking

  We search but no matter the searching

    ….

  We can only catch Your Evanescent Cape

  Evermoving

  Everqueer

 

- Lift up your heads, you gates;

  lift them up, you ancient doors,

  that the Glory may come in.

süti beállítások módosítása