Nem, idén nem várom a Félelmetes Napokat (jamim noraim), sőt, szeretném letudni. Nem jó emlékek. Emlékezem. Emlékezem, hogy utána Sömini Aceret volt, ami aztán egy borzasztó Szimhát Tórába torkollott. Együtt voltam a többiekkel a stockholmi nagyzsinagógában, és hordoztuk a Tórát, nem tudtunk - én legalábbis nem tudtam - mit kezdeni az érzésekkel, felfoghatatlan volt, ami történt. Tudtam, hogy a zsinagógában kell lennem, sehol máshol nem lehetek. Akkor hallottam először az "Ám Jiszráel Háj!"-t énekelni, ez volt akkor az ellenállásunk, ahogy vittük a Tórát, miközben nem tudtunk ezen az örömünnepen örülni, mert "gyászba fordult örömünnepünk". 

Ros Hásáná, Jom Kippur - senki nem sejthette még akkor, hogy semmi nem lesz ugyanolyan már, mint volt.