Félig valós, félig hallucinogén: amolyan sci-fi tájakon járunk. „In the villa of Ormen” - nem valós név az „Ormen”, de jó tudni, hogy svédül kígyót jelent. Ami lehet a bűn, a kísértés és a gyógyulás is. Itt magányos gyertya ég („stands a solitary candle”): David Bowie megjósolja saját halálát, és a halála után maradó gyászt. Bár a szöveg szerint a középpontban a szemlélődő, pontosabban maga a szem van: „at the centre of it all, your eyes”, a videóklipben Bowie szeme be van kötve[1].
Bowie útjának legvégén talán csak a felesége volt mellette, és talán az ő hátára rakják fel a klipben Bowie felékesített koponyáját. Talán Ő bírja el. „Only women kneel and smile”: a nők könnyebben esnek térdre. A férfiúi hiúság és tudálékosság visszatarthat a teljes odaadástól és leborulástól.[2] A koponya jelenléte a klipben a Golgotára, a Koponyák Hegyére utal vissza. Ahol a szenvedés és a fájdalom a legnagyobb volt, ahol a lélek végül kiszállt a testből. Ahol Jézus megadta, és feladta magát.
Az emberek a klipben szalmabábukként vannak jelen. Szalmabábuk a latrok is Jézus két oldalán, és Jézus is az. Szalmából vagyunk, mert hajlíthatóak vagyunk: „how many people lie instead of talking tall?”, hány ember hazudik ahelyett, hogy igazat mondana, avagy hány ember beszél szóvirágokban, és így ködösítve az igazságot?
Az album és a dal címe: „Blackstar”. A „blackstar” az ember: fekete „(black”), mert bűnös. De emellett ő a sztár, a rockcsillag („star”) is. Fekete csillagos könyvvel (Bowie saját albumával) közeledni akar Istenhez. De a kötésen át látjuk, ahogy a Fényesség mindent és mindenkit elvakít. Ebben a klipben Bowie a legnagyobb szenvedés közepette átadta lelkét és helyét valami, vagy valaki másnak. Rájött, hogy más dolgok fontosak: nem a sztárság, és nem a feketeség.
Az emberi fájdalomra és szenvedésre emlékeztet a szövegből ez a rész is: „how many times does an angel fall?”, azaz vajon hányszor buknak el az angyalok? Mi, emberek nem lehetünk angyalok, bármennyire is akarunk. Ahogy azt József Attila is megmondta[3] – mi csupán világtalan, vak angyalokként bukdácsolhatunk. Jézus végül kilehelte lelkét: „it rose a metre” - a lélek egy méterrel feljebb szállt. Ez a feljebb irányuló, függőleges „lélekmozdulat” egyben Jézus utolsó fohásza a keresztről Isten felé. Aztán kilépett belőle( „and stepped aside” – szó szerint arrébb lépett) a lélek. Jézus elhagyattatott a szenvedésben, senki sem tarthatott vele a legvégsőkig. Jézus és Bowie magánya megegyezik: a halál közelében nincs, és nem is lehet mellettünk senki. „He cried loud into the crowd: I’m a blackstar, I’m a blackstar, I’m not a gangster”. Jézus az őt megfeszíteni akaró tömegbe kiálthatott így: „A megváltótok vagyok, az a bizonyos betlehemi csillag, nem pedig egy bűnöző, nem pedig egy lator! Nem akarok meghalni!”. Bowie a rajongó tömegbe kiált: „Sztár vagyok, nem gengszter, nem akarok meghalni!”.
Ahogy telik az idő a klipben, a halállal való küzdelem is felerősödik. Az isteni kijelentést és akaratot a szólórészek jelentik, amikre paralell futnak fel és válaszolnak a zenei visszhangok. Szóló: „just go with me/take your passport and shoes/and sedatives” – gyere velem, hozd az útleveledet, cipődet és altatódat. Máshol: „I’m the great I am” – „Én vagyok az Úr” (ahogy Mózesnek kijelentette magát Isten az égő csipkebokorban). Az emberi visszhang pedig gyengébben, de válaszol. Válaszából látni, hogy nem áll még készen az útra, a halálra. Ragaszkodik énjéhez, és az életben addig betöltött szerepéhez: „I’m a blackstar”.
Aztán fokozatosan elhalványul az ember akarata, megtagadja addigi életét, hogy felkészüljön az újra: „I’m not a filmstar” (nem vagyok filmsztár- Bowie filmben is játszott), „I’m not a popstar” (nem vagyok popsztár). Látja már a hívogató fényt: „I see right so white, so open-heart it’s pain” (elvakít a jó, nyitott szívvvel látom, és fáj). Az Istenhez már nagyon közel lévő szív – a halál előtti pillanat kegyelme - láthatja a Jót. És a Jó egy olyannyira nyitott szív, hogy „már fáj”. A vakító fényesség közelében Bowie gyémántszemet akar:„I want diamonds in my eyes”. Még egyszer, utoljára felsejlik az emberi kívánság.Talán úgy nem vakítaná el a Teljes Fényesség. De Bowie azt is megmutatja dalszövegében, hogy nincs válasz a mindenkit foglalkoztató kérdésre - Isten nem tud válaszolni arra, hogy miért kell meghalnunk: „I can’t answer why”.
[1] Ahhoz a Fényességhez, és az ahhoz Tudáshoz, ami az embert várja élete után, nem lehet nyitott szemekkel járulni. A Tökéletes Fényt és Tudást a tökéletlen ember tökéletlen szemmel nem közelítheti meg.
[2] De mosolyogni senki sem tud, aki éppen szenved.
[3] József Attila: Minden rendű emberi dolgokhoz – „Van egy színház, végtelen és mibennünk lakik,/
Világtalan angyalaink játszogatnak itt”
